n: Hausner, Gábor (szerk.) Szemelvények a katonai műszaki tudományok eredményeiből II., Ludovika Egyetemi Kiadó (2021) pp. 147-161.
Magyarország 2020-ban kiadott Nemzeti Biztonsági Stratégiája bevezetőjében így fogalmaz: „A hazai védelmi ipar, azon belül is a kutatás-fejlesztés és az innováció támogatása
nemzetbiztonsági érdek, mivel ezek által csökkenthető az import függőség, növelhető
az ellátásbiztonság és hazai gyártmányokkal korszerűsíthetőek a védelmi eszközök.”1
A gépi látás és a hozzá kapcsolódó mesterségesintelligencia-kutatások a védelmi szektorban kiemelt fontosságúak, a legfejlettebb technológiával rendelkező országok széles
körben használják, ám a magyar rend- és honvédelmi környezetben ezen megoldások
használata kezdetleges. A gépi látásra alapuló mesterséges intelligencia felhasználási
területe katonai műszaki tudományos kihívások sokaságát veti fel. Azonban az elmúlt
néhány évtized megmutatta, amit már tudtunk – az információtechnológia nemcsak fejlődik, de számos iparágat is felborít azzal, hogy a növekedés és a fejlődés terén egyedülálló
lehetőségeket kínál. A következő generációs technológiák, a gépi tanulás és a mesterséges
intelligencia megadja a lehetőséget a katonaságnak és a rendvédelmi erőknek az átalakuláshoz, és hogy továbbra is megőrizhessék saját ágazatukat.
Az Amerikai Egyesült Államok már az 1990-es években is alkalmazott digitális technológiát, például hálózatközpontú műveleteket, amelyek ötvözték azokat a „taktikákat,
technológiákat és eljárásokat, amelyeket egy hálózattal ellátott haderő arra alkalmazhat,
hogy döntő harctéri előnyre tegyen szert”.2 1995-ben Bower és Christensen reflektorfénybe állította a „diszruptív technológiákat”, amelyek segítségével a versenytársak
a verseny élén maradhatnak. Kutatásuk megmutatta, hogy a jó alapokkal rendelkező
vállalatok többségének eltökélt szándéka, hogy iparáguk előtt járjanak az „új technológiák fejlesztésének és piaci alkalmazásának” területén, és ez a lépésről lépésre történő
fejlesztésektől az egészen progresszív, teljes iparágakat átformáló megközelítésekig terjedhet – amelynek fő célja, hogy az ilyen fejlesztések az „ügyfeleik következő generációs
szükségleteit célozzák”.3
Nagyjából ezzel egyidőben jelent meg egy mindent átszövő információs hálózat, amely a blokklánc-technológián alapul – egy olyan technológián,
amely képes arra, hogy központi irányítás nélkül tároljon el biztonságosan, módosítást
kizáró módon adatokat.4
Ugorjunk előre pár évtizedet, és láthatjuk, hogy a Distributed Ledger Technology (elosztott főkönyvi technológia) nagy hatással van számos ágazatra, nagyban
befolyásol gazdasági rendszereket, jogi kereteket és információs technológiákat.5
Érdemes megjegyezni, hogy amíg a kereskedelmi iparágak mindent megtettek, hogy
előnyre tegyenek szert a blokklánc-technológia terén, és bizonyos fokú vizsgálatnak
vetették alá a szabályozás hiányosságait, addig sokkal kevesebb figyelmet fordítottak
a blokklánc-technológiában rejlő lehetőségekre és annak sebezhetőségére a katonai
hírszerzés és a rendvédelem terén. A következő alfejezetek nagy vonalakban meghatározzák a blokklánc-technológiát, hogy előrevetítsék a lehetséges kapcsolatokat
a technológiák között, a katonai hírszerzés és a rendvédelem szektorában való alkalmazási lehetőségek szempontjából. A védelmi igazgatásban ugyanis jelentős kihívást
jelent, hogy a nagy mennyiségű, elosztott és különböző hálózatokból származtatható
információkat miként lehet biztonságosan összegyűjteni, elemezni, és időzített döntéshozatalra előkészíteni.